...mert egy rothadó szemétdomb, ahol néhány nagyra nőtt kiskakas viaskodik a szarkupacok felett. Az ember szereti azt hinni, hogy kurvára intelligens, okosabb mindennél és mindenkinél. Természetesen kinyírtunk mindenkit, aki az utunkban állt, hogy a legtetejére jussunk a piramisnak. Mióta 5000 évvel ezelőtt valami okos kitalálta, hogy "faszom fog gyalog menni többet, még tönkremegy a tigrisbőr cipőm, ide nekem a kereket!" azóta kurva okosnak gondoljuk magunkat. Azt hiszük, hogy mindenki felett állunk, tudásunk kikezdhetetlen. És hova jutottunk? Pusztítunk mindent és mindenkit, ahogy látunk. Kinyírjuk a kibaszott bolygónkat, amit (még) nem tudunk csak úgy lecserélni, mint egy fotelt.
- Az a nagy zöld, az milyen?
- Hűű, nagyon jó választás, homo sapiens uram. Az egy kitűnő bolygó. A légköre hasonló a Földéhez, de sokkal tisztább (még). Több tíz millió köbméter kiterjedésű erdős területek. És milliónyi állat faj található a bolygón. Úgy hiszem, hogy tökéletes választás lenne a fajának.
- Értem. Akkor ezt választom. Van rá garancia?
- Igen. 10.000 év.
- Az jó. Addigra úgyis lelakjuk...
De nem elég, hogy a saját házunkba szarunk, a szomszédokat is kinyírjuk. Állat? Ember? Nem számít. Pusztulnia kell mindennek, ami nem olyan, mint én. Szinte már ott tartunk, hogy többnek tartjuk magunkat az állatoknál. Büdös kotorékok csak zabálnak meg dugnak, megy az ösztönei után, hogy minél többen legyenek. Mert az ember nem ugyanezt csinálja. Mi is csak az ösztöneinket követjük. Mi is csak fajfen tartani akarunk. Megdugni minden szembe jövő jó seggű szukát, hogy sokasodjunk. De persze nem csak az a lényeg. Az is fontos, hogy ez csak ÉN legyek. Az ÉN génjeim öröklődjenek. ÉN legyek a legnagyobb. ÉN nyerjek. ÉN, Én, én, csakis én. Senki más nincs, csakis önmagam. Nem számíthatok senkire, csak magamra. Nem bízhatok benned, mert amint lehetőséged van rá hátba szúrsz, mert csakis az én számít. Jövünk megyünk a világba, belemosolygunk a másik arcába, de közben keressük a lehetőséget, hogy hol baszhatom át, ha abból előnyöm származik. Ha valaki azt a látszatot kelti, hogy nem csak az önös érdekeivel foglalkozik, akkor az a gyengeség jele. Azonnal eltiporni. És erre egy egész elbaszott civilizáció épült. Egy civilizáció, ami semmi mást nem csinál, csak évezredek óta írtja a másikat. Mindenféle mondvacsinált ideológiák alapján emberek ezreit, százezreit tüntették el a Föld színéről pillanatok alatt. És büszkék vagyunk rá. De miért? Miért kell elnyomó társadalomban élnünk? Miért csak egymás eltiprásával lehet előrébb jutni? Miért csak az nyer, aki a gátlástalanabb, undorítóbb és rothadtabb?
A folytonos ítélkezés mindenki felett. "hogy van az hogy a tükröt mindenki elébe tartaná, de azt hogy ö is nézzen bele nekem kell kérnem". Homokos vagy? Pusztulj! Milyen színű vagy már? Pusztulj! Fekete vagy és a néped 98%-a tolvaj? Te is az vagy, pusztulj! Nem hiszel az istenemben? Pusztulj! A másik konstans gyűlölete viszi előre a világunkat. Háború háború hátán, és hurrá, egyre fejlettebb szarokkal tudjuk megölni a másikat. És kik halnak meg? Akiknek semmi közük nem volt a kirobbantásához. Emberek ülnek egy teremben, és úgy tologatnak bábúkat egy térképen, mintha semmi lenne. Ember életekről döntenek egy toll vonással, és csak nem is érdekli őket. MIért? Mert ők mindenki felett állnak. Ők azok, akiknek van hatalmuk. És a hatalmuk révén a több után nekik még több lesz. Akinek meg kevés van, annak még kevesebb lesz. Mert a hatalom nem lehet másé, csak az övék. 
"- Elnézést, miért is harcolunk?
- Mert utálják az iPhonet és az Applet. De mostmár kussolj, és menj oda megdögleni. De legalább kettőt vigyél magaddal. Addig én megiszok egy teát".
És itt vagyok én, a felvilágosult faszfej, aki azt hiszi kiszarta a spanyol viaszt, de még saját magára sem tudja a választ...
Nem baj. Attól még egy rothadó pöcegödörben élünk, amiben néha megcsillan valami jó is. De mosolyogj, a holnap csak rosszabb lehet a mánál...

ÉLJEN AZ INNOVATÍV EMBERISÉG! 

Szerk.: Tudom a fentebb elhangzottakban sok a féligazság, és bele lehet kötni meg minden, de nem érdekel. Hajnali 4-kor ez jött ki belőlem...