LasDen

Tudom nem ilyenkor szoktak évértékelni, de mondjuk, hogy elkéstem. Esetleg vehetjük felvezetőnek is egy következő poszthoz. Megpróbálok két témában - film és tv-sorozat - győztes hirdetni a tavalyi indulók közül.

Kezdjük az egyszerűbbel, ahol kevés induló van. Bár többet idén láttam, de tavaly mutatták be, szóval azt vettem alapul.
A Film kategória indulói:

• Fairy Tail: Houou no Miko
• Evangelion: 3.00 You Can (Not) Redo
• Code Geass: Boukoku no Akito 1
• Biohazard: Damnation

Ha csak az értékeléseimet nézem, akkor egyértelmű a győztes, de most szakadjunk el egy picit a számoktól - és így hosszabb lesz a poszt is, hogy menő legyen. Mivel elég egyértelműnek tűnik a helyzet, ezért nem akarom hosszúra nyújtani. Az első Fairy Tail film a sorozat szintjét hozta többé kevésbé. Azt nem egészen értettem, hogy a sorozat élénk színeit miért kellett lecserélni erre a fakó világra. Nem volt komoly probléma, de fura volt elsőre. A történet nem nagy szám, de elment délutáni matinénak az a 1,5 óra. A Code Geass film/OVA (kinek hogy tetszik) picit nosztalgikus volt, hogy vissza vitt minket a megismert világba. Voltak jó szegmensei, és potenciállal teli történetet vetít előre, de ez a jövő zenéje. Jó alapozás volt.  A Biohazard film sem volt rossz. Nem vagyok egy Resident Evil rajongó, így lehet nem tudtam mindent úgy értékelni, de jó szórakozás volt. A CG a helyén volt, látványos volt. Igazából nincs semmi, amit ki tudnék emelni. És végül az Evangelion 3. része. Bár gyengébbre sikerült, mint előző két testvérkéje, de így is nagyon erős volt. Tovább vitte a sztorit egy érdekes, új úton, amit majd csak 2 év múlva zárnak le. És bár érezhetően a többség az utolsó részre marad, így is akadt elég érdekesség benne. Még egy ilyen gyengébb alkotással is vitte a pálmát...

És most a leginkább kivesézésre szoruló részt.
Az év Tv-sorozatának indulói:

• Fate/Zero - 2nd season
• Kuroko no Basuke
• Danshi Koukousei no Nichijou
• Kyoukaisenjou no Horizon II
• Ano Natsu de Matteru
• Nazo no Kanojo X

Már itt sincs olyan túl sok induló miután a lehetséges indulók számát leredukáltam. Itt egy kicsit szeretném bőlére ereszteni a dolgokat. Szóval kezdjük is a Fate/Zero széria 2. évadjával. Amit persze az elsővel együtt érdemes nézni, de most vonatkoztassunk el attól. A dolgok igazán csak most indulnak be. A kezdeti ismerkedés, apró csörték után most lépnek igazán a felek. A sztori vezetés nagyon jó, érthető és izgalmas. Mindig a megfelelő helyen és időben adagolják az akciót vagy az információt. A sorozat története mögött a híres/hírhedt Gen Urobuchi áll, aki a Madokával lett szélesebb körben ismert. A legfőbb problémám az ismert befejezésből fakad. Aki látta az ezen sorozat után játszódó, de évekkel korábban készült /Stay Night sorozatot, az tudta, hogy mi volt ennek a Grál háborúnak a vége. És nem ez volt maga a probléma. Hanem, hogy hiába volt közel tökéletes az oda vezető út, de a vége valahogy hagyott egy kis rossz szájízt maga után. De így is egy nagyon jó élmény volt. Ha valami, akkor a Kuroko no Basuke meglepett. Nem számítottam rá, hogy ez a kosaras valami ilyen jó lesz. Először a kosaras felhang miatt vártam a sorozatot, de a végére kiderült, hogy ez nem igazi kosárlabda. Hogy ez most jó-e vagy rossz, jó kérdés. Az átlagos, sima kosárlabdázás lehet, hogy unalmasabb, egyszerűbb lett volna, de abból is kilehet hozni a jót. Ez pedig egy egyfajta shonen battle anime lett, amit a kosárlabdára fűztek fel. Szinte mindenkinek van valami különleges képessége, amivel segíti a társakat. Ez pedig komoly harcokkal jár a pályán. Emberfeletti, amit művelnek, viszont szórakoztató. És ez a lényeg. A Nichibros a lista egyetlen tagja, aminek semmi köze a drámához. Ettől nem lesz kevesebb, sőt. Kiemelkedő humora juttatta a listára. Vagyis inkább az, hogy könnyen lehet vele azonosulni. Márha fiú vagy te is, és megvoltak az ehhez hasonló élmények. Mert bár a címmel ellentétben azért ezek messze vannak a hétköznapitól, de pont megfelelő mértékben elrugaszkodott. A legnagyobb ökörködéseket mutatja be, ahol szem nem marad szárazon, mert már-már sírva röhögős. Minden egyes pillanata igazi élmény, a folyóparttól az iskoláig. Az Ano Natsu egy picit különleges helyzetben van, hisz én fordítottam, így helye lesz a szívemben mindig is. Persze ettől még lehetne rossz sorozat, de nem volt és ezért kerülhetett oda, ahova. Emlékszem, mikor kikerültek az első hírek, képek a sorozatról. Nem tudom miért, de azonnal beleszerettem a koncepcióba. Még nem láttam semmit, de tudtam, hogy egy jó sorozat lesz. Aztán mentek a részek és nem igazán kellett csalódnom semmiben. Nem volt benne hatalmas újítás, de hozta a szintet, a drámát, a jó karaktereket. Egyszerűen nem lehetett nem kedvelni őket. Nagyon jó élmény volt.A Nazo no Kanojo X meg mondhatni ennek az ellentéte volt. Eleinte nagyon ódzkodtam tőle, mert ez a nyáladzós dolog nem tetszett. Félve kezdtem bele az első részbe, de végül igen pozitív volt a csalódás. Főleg a főleányzó Urabe Mikoto volt meglepetés, és az ő hangját adó Yoshitani Ayako, aki új a szakmában. Olyan jól eltalált hangja és karaktere volt, amit semmi nem tudott elrontani. Nagyon élveztem a részeket, amik olyan nyári hangulatot árasztottak magukból. Túl tudtam tenni magam a nyál dolgon is, ami még az utolsó részben sem bírtam nézni, de a körítés kiváltott mindent. Egyedül azt sajnálom, hogy a kezdetek után nem sokat haladtak a dolgok. A Kyoukaisenjou no Horizon II. évadjának úgy ültem neki, hogy ez csak jó lehet. Nem volt kérdés, hisz az első évad letaglozóan fantasztikus volt. És kivételesen nem heti rendszerességgel ültem elé, hanem kivártam a végét, majd egyben a 24-t részt, néhány nap alatt. Ha az első évad fantasztikus volt, akkor ez ultramegagiga fantasztikus. Imádtam. Szavak nem voltak rá, amit az utolsó részek után éreztem. Ilyen élményben régen volt részem. A Sunrise - a készítő stúdió - olyan mód oda tette magát, hogy nem hittem volna. És bár lehet, hogy egyszerű a keret történet, de annyira hatalmas a világ, annyi fontos karakter lakja, hogy az hihetetlen. Ha valaki az előző évadban nem kapott kibontakozási lehetőséget, most megvolt. Mindenkinek volt lehetősége megalapoznia a karakterét, nem csak apró foszlányokból állnak, hanem igen is ki van dolgozva. És nem csak a karakterek, a világ, a működése is. Viszont ez is az egyik gyenge pontja. Annyira hatalmas mennyiségű a szereplőgárda, az információk tengere, hogy ez sokakat elriaszthat vagy belezavarodhatnak. De ha egyszer átlátod, akkor nincs visszaút, beszippant...

Különdíjas:Gintama' Enchousen - mert Gintama. Azért!