A héten - vagyis igazából már a múlt héten - véget ért ez az érdekes sorozat. Aki követi a szezonos dolgokat, annak nem kell bemutatni. Aki nem tudja, srác, egyedül van, gondos tanár, klubbolásra kényszerítik, lányok, done. Érthető, ugye?
Szóval volt 13 rész, amiből az utolsó már csak random hülyülés volt. Várjál, kezdjük máshogy. Mi különbözteti meg ezt a sorozatot a többi romkomtól(=romantikus komédia)? Hachiman (ő volna a főszereplő). És ennyi, semmi más. Ami sok esetben jelentené, hogy a sorozat egy kukába való szemét, de itt nem teljesen erről van szó. Ugyan is Hachiman karaktere egy meggyötört (bár egy 16-7 évesről ez talán nem teljesen helytálló), az életből és emberekből teljesen kiábrándult, végtelenül cinikus egyént alakít. Az ő narrációja, világ szemlélete az, ami kiemeli a posványból a sorozatot, mivel rajta kívül a többi arc teljesen átlagos, sokszor látott fajta.
Hikigaya gondolkodása az, ami szült néhány vitát a nézők között. Hachiman nem az a szép szavak, mosoly mögé bújó fajta. Nyersen kimondja a gondolatait, amik elütnek a társadalmi normáktól és egy átlagos élethelyzetben csak feszültségeket tud szülni. Nem fél kimondani, amit (esetleg) mindenki gondol, vagy szimplán csak le suttyózni a másikat, mert olyan volt. Amennyire láttam sokan magukra ismertek Hikigaya egy-egy megnyilvánulásában. Én is tudtam azonosulni vele, főleg az 5. rész egészen elhíresült "Nice Girls" monológjával. Az egy igazán erős pillanat volt. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy jó dolog magadra ismerni egy a magányra törekedő és (a sorozat elején még) anti szociális emberben. Hisz az azt jelenti, hogy te is egy hozzá hasonló ember vagy/lehetsz. Egy egészséges cinizmus, pesszimizmus persze sosem árt, hogy reálisan tudj viszonyulni a dolgokhoz, de a Hikigaya féle látás, már a ló másik oldala, ahol egy idő után semmiben nem fogod örömöd lelni, közömbös leszel és ott leszel a sötétben...egyedül...
Az ilyen emberek bemutatása jól ment. Láthattuk Hikigayát, ahogy magányos farkasból szép lassan megtalálta azokat az embereket, akiket elvisel, és elviselik őt. Nem beszélnék még itt barátságról, mert messze vannak ettől. Közeli, és egyre közelebbi ismerősök, akik között akad olyan, akiből barát lehet vagy akár még több. És mi a másik, amit látunk? Hogy Hikigaya, attól függetlenül, hogy akarata "ellenére" kényszerítik bele szituációkba, mindig ott van és megcsinálja. Nem csak kötelesség tudatból, hanem mert akarja. Tudatalatt nagyon is nyitna az emberek felé (hisz mindig ezt hangoztatják, hogy az ember egy társas lény). Majd Shizuka (a tanárnő) által nyílt egy lehetőség számára, hisz egyedül nem tudná megtenni a lépést, és ezt használja ki. Eleinte afféle kívülállóként sodródott az eseményekkel, amikbe belerángatták, de lassan önállóan is elkezdett belefolyni ezekbe.
Én legalábbis így látom. Ettől függetlenül egy 10/5-ös a sorozat. Hiába az 1 jó karakter, ha a többiek nem elég kiemelkedőek, hogy vigyék a sztorit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.